Elhatároztam, ha mások furcsának is fogják találni megírók egy Jacob/Bella +18-as novellát. Nem terveztem Boldog véget, ezt így már az elején lekötném. Mit tudjuk, Edward bármit képes megbocsájtani Bellának talán (?) még azt is, hogy a lány összefekszik a farkas barátjával. A novella többek közt a búcsúról, és a szerelemről fog szólni. Bella végig vívódik magában, egyrészt örömet szeretne okozni Jacobnak - és ezzel magának is, másrészt nem akar Edwarnak csalódást okozni, és legbelül tudja, hogy nem tud a fiú nélkül élni. A történések kicsit mások mint a Napfogyatkozásban, Bella nem búcsúzik el egyből Jacobtól, vagyis meglátogatja az éppen ágyban szenvedő barátját, de nem vesz tőle végső búcsút. Egészen addig jár hozzá, míg fel nem épül. Jó olvasást a novellához, és remélem kapok egy-két megjegyzést majd rá.
Puszi, FantaBern.
ENNYIT A BOLDOG VÉGRŐL...
Bekopogtam, majd vártam.
A szívem hevesebben kezdett verni, amint meghallottam az ajtó túloldaláról a mozgolódást. A hangokat egyre közelebbről hallottam, majd egyszer csak elhaltak. Sejtettem - mi több tudtam -, hogy Jacob már az ajtó előtt áll. Talán pont attól rettegett, amitől én is. A búcsútól. A tenyerem az ajtóra tettem, és végig simítottam a nyirkos felületen, mintha az indián barátom állna előttem.
Nyisd már ki - akartam mondani. Essünk túl rajta mielőtt minden elhatározásom elillan. A szavak azonban elakadtak, hatalmas gombócot képezve ezzel a torkomban. Néhány másodperc telt el csupán - de mintha évek lettek volna -, mire Jacob ajtót nyitott. Az arca egy kemény maszk, csak a szemeiben megcsillanó fájdalomból jöhettem rá mit is érez. Ahogy rámosolyogtam, megrándultak az arcizmai.
- Jacob - a neve égette a nyelvem, a szám és a hangszálaim. A szívem szakadt bele, de muszáj volt elválnom tőle. Végleg. Az út, amire lépni készültem, egy olyan életet ad a kezembe, amiben nincs helye a legjobb barátomnak.
- Mielőtt még bármit mondasz - emelte fel a kezeit Jacob, és arrébb állt, hogy beinvitálhasson a lakásába. - Gyere be, mert senkire sem tartozik ez a beszélgetés kettőnkül kívül. Mellesleg bent a kanapén sokkal kényelmesebb.
Igaza volt. Nem is próbáltam meg makacskodni - valójában bármit kért volna most tőlem, azt szó nélkül megtettem volna. Edward szavai ismét végig pörögtek a fejembe: "Tény bármit, én örökké veled maradok, szerelmem!"
Akkor, ott, abban a percben nem értettem mire gondol. A vezetés közben elmélkedtem, majd jöttem csak rá. Az úton azon törtem a fejem, hogyan is mondhatnék búcsút, egy olyan személytől, akit szeretek. Szerelemből. Szívem leghőbb vágya - jelen pillanatban -, egy búcsúcsók volt. Úgy gondoltam, mindketten megérdemeljük, hogy utoljára megízleljük a másikat.
- Billy apádnál van - monda Jacob, ahogy beértünk a nappaliba. - Megint gáz van a Tv-nkkel, és együtt nézik a ma esti mecset - magyarázta tovább, miközben helyet foglaltunk egymás mellett. Rá emeltem a tekintetem, és mélyen a sötét szemekbe néztem. - Búcsúzni jöttél? - tört ki belőle végül elkeseredetten. A maszk eltűnt, és fájdalom ül ki az arcára. Hirtelen nyilalt szívembe az elkeseredettség.
- Szeretlek, és fontosabb vagy számomra a saját életemnél - vallottam be halkan. A könnyek akaratlanul csordultak ki a szememből. Nem akartam előtte sírni, de túl gyenge vagyok. Szerettem, de nem olyan erősen mint Edwardot. Ez a szerelem csak ahhoz volt elég, hogy mindhármunknak fájdalmat okozzon. Jacobnak, aki ennek ellenére elveszít. Edwardnak, mert csak magának követelte a szívem. Végül nekem, mert ennek ellenére esélyem sem volt, hogy vele maradhassak.
- Tudod mennyire boldog volnék, ha ez elég lenne? - sóhajtotta és magához ölelt. A forró karok lágyan simultak a derekamra, és vontak a még ennél is forróbb testhez. - Bárcsak... lenne még időm - nyögte a hajamra hajtva fejét. - Egy-két hónap kellene, hogy végre azt is belásd, én kellek neked, nem pedig ő.
Ettől tartottam legbelül én is.
Tudtam milyen lenne Edward nélkül. Egyszer már el kellett szakadnom tőle, és akkor majd nem bele haltam a fájdalomba. Jacob mentett meg. Vajon most is sikerülne neki? Nem. Akkor azt hittem Edward azért ment el, mert nem szeretett. Most tudnám, hogy szeret, hisz oly sokszor bizonyította nekem az elmúlt hónapokban. Ez pedig ezerszer rosszabb lenne.
Jacob mellett azonban nem kellene semmiről sem lemondanom. A szüleimmel lehetnék. A barátaimmal. Megtudhatnám milyen érzés anyának és nagymamának lenni. Jacob pedig mellettem maradna, együtt öregednénk meg, szerelmesen. Annyira vonzott ez a lehetőség. Is.
Edward nélkül azonban nem lennék egészen önmagam. Mások körülöttem boldogok lennének, én csak haloványan. Az a részem örülne egyedül, amelyik Jacobot szerette.
- Tudom, ki nélkül nem tudok élni - sóhajtottam a mellkasába. Őszintének kellett lennem. Habár ekkora lelki zűr mellett nehezemre esett.
- Sokkal tökéletesebb vagyok számodra, Bells. Velem lenned olyan egyszerű volna, mint levegőt venni - tolt el magától csak hogy az arcomba nézhessem. - Viszont megértem, és elfogadom.
- Ez csak azért mondod, hogy nekem könnyebb legyen - húztam el a szám. Ujjaim akaratlanul értek az arcához. Bizseregni kezdtek az ujjbegyeim, és nem csak azért mert forró volt a bőre. - Sosem lesz könnyebb, akármit mondasz. Annyira szeretlek, hogy egy részem örökre meghal ma, vagy tovább létezik veled.
- Ha te kilépsz ott, azon az ajtón - mutatott a bejárat felé. - Élj azzal a tudattal, hogy a szívem a kezedben van. Ameddig élek, nem kaphatja meg más.
- Vagy amíg be nem vésődsz - csuklott el a hangom. A gondolat, hogy Jacob mást szeret, elviselhetetlen volt. Ismét sírhatnékom volt, de most tartottam magam. Jacob miatt. - Talán sikerül majd elfeledtetnie annak a lánynak, amit veled tettem.
- Ez sosem fog megtörténni - szűrte a fogain keresztül.- Nekem te vagy a tökéletes, és nem akarok mást szeretni. Nem is hiszem, hogy menne. - Jacob hátradőlt a kanapén. - Ezt el kell fogadnod, Bells. Szeretlek, jobban mint, ahogy egy farkas szereti a bevésődését, és ez sosem fog megváltozni. Ezzel együtt kell létezned.
A szavai teljesen elbódítottak.
Bárcsak két univerzum lenne, és belőlem is kettő. Az egyik felem vele maradhatnak, a másik pedig tovább létezhetne Edwarddal.
- Csókolj meg, kérlek - tört ki belőlem egy sóhaj kíséretében. Jacob azonnal feldőlt, és kétkedve nézett rám. Pont olyan képet vágott, mint a csata előtti csókunknál. - Szeretném érezni az ajkaid izéd! - ahogy kimondtam egyből elvörösödtem, Jacob pedig elvigyorodott.
- Túl sokat vársz el tőlem - vált komollyá a hangja, és az arca. - Viszont hazudnék, ha azt mondanám nem akarlak megcsókolni. Jobban vágyom rá, mit bármi másra ezen az átkozotton világon. Mert tudom, amire még ennél is jobban vágyok, az nem lehet az enyém.
Jacob közel hajolt hozzám, kezei ismét a derekamon voltak, így vonva közelebb magához. Forró lehelete égette a bőröm, de olyan piszkosul jól esett! Darabokban fogom elhagyni a házat. - gondoltam. Ezt már akkor tudtam, amikor a farkasom ajka finoman az enyémre tapadt. Kezeim a nyaka köré fontam, egyik kezemmel lágyan simogatni kezdtem a tarkóját, és viszonoztam a csókot. Egyáltalán nem éreztem, hogy elárultam volna Edwardot. Hiszen megbeszéltük. Ezekben az órákban bármit megtehetek, amit csak szeretnék. Jelen helyzetben, Jacobot akartam csókolni. Senki mást.
Olyan furcsa volt. Heves, mégis lágy. Jacobnak nem kellett fékeznie magát, és nekem se. Ez volt az ami különösen tetszett, már az első igazi csókunknál is. A forróság szinte bekebelezett, és élvezettel vesztem volna el a jól eső lángok között, Jacobbal a karjaimban.
Fogalmam sincs mennyi ideje csókolóztunk, talán hosszú percek óta. Azt vettem észre, hogy már sokadjára szakadunk el egymástól levegő hiányában. Azonban mindig könnyen felvettük a másik ritmusát.
Belenyögtem Jacob szájába, ahogy a finom nyelv a számba kéredzkedett, szenvedélyes táncra hívva az enyémet. Ez még megengedett volt. - futott át az agyamon, ismét elveszve a pillanatban.
Akkor álltam végül le, amikor Jacob forró ujjai a pólóm alá siklottak.
- Állj - toltam el magamtól, és hirtelen üresnek éreztem magam. Akármilyen átkozottul vágytam az érintésére, a csókjaira, ez már vétek lett volna Edward ellen. Olyan vétek, amivel nem tudtam volna együtt élni.
Jacob szemei kinyíltak, és már csak attól bizseregnem kellett, ahogy kábán és vágyakozva végig nézett rajtam. A szívem még mindig hevesen vert, a testem viszont új fajta vágyak nyaldosták. Jacob gyógyír lehetne rá... Nem, nem! Ezt verd ki a fejedből te rossz nőszemély! - fegyelmeztem magam azonnal.
- Mennem kell - pattantam fel mellőle, és rohantam azonnal a bejárati ajtó felé. Azt hittem Jacob majd megállít, de nem így lett. Követett ugyan, de nem kért maradásra. A kilincs után nyúltam, és már vártam, hogy elmenekülhessek, amikor végül Jacob egyetlen mondatával ledöbbentett, és mozdulni sem tudtam.
- Szerintem úgy lenne, fair velem szemben, ha most maradnál és megadnád nekem, amit mindkettőnk teste, lelke és szíve kíván, ha már a csillogó fiút választod...
Kimondta azokat a szavakat, amiket akaratlanul is, de végig gondoltam. Való igaz, lelkiismeret furdalásom lenne, ha most Jacobbal szeretkeznék, de úgy hittem ez jár mindkettőnknek. A testem, most rá vágyott. Annyira új és furcsa érzés volt. Ewarddal idáig még sosem jutottunk el. Egyszer majdnem, de még mielőtt ilyen intenzív érzéseim lehettek volna, ő megállt.
Azonban, néhány nappal ezelőtt Edwardnak ígértem a szívemmel együtt a testem is. Képes lenne megbocsájtani nekem? Én képes lennél saját magamnak?
Mire elhatározásra juthattam volna, Jacob már mögöttem állt. Kezei a derekamon, ajkai a nyakamon, ágyéka keményen nyomódott az oldalamnak. Gondolkodj tiszta fejjel!- szidtam magam, mert egyre jobban csábított a mögöttem álló férfi test. Ha ezzel boldogságot okozok Jacobnak, hát legyen. Bármi legyen a következménye én vállalom! Edward megfog bocsájtani... Tudom, hogy megfog.
Jacob felé fordult, és nem húzódtam el, mikor megcsókolt. Hiszen, ha ő nem teszi, akkor én tettem volna. Mélyen a szívem szúrt, és könyörgött azért, hogy taszítsam el Jacobot. Képtelen voltam engedelmeskedni. Pedig annyira akartam!
Edward arca, szomorúságtól csillogó aranybarna szeme, és féloldalas mosolya jelent meg hirtelen előttem. "Tény bármit, én örökké veled maradok, szerelmem!" - visszhangoztak a szavai. Ezzel a sajgás némiképp enyhült, és végre teljesen Jacobnak szentelhettem magam.
- Szeretlek, ohh én Bellám, annyira nagyon szeretlek - sóhajtotta Jacob karcos hangon. A fenekembe markolt, és felhúzott a testén, én pedig automatikusan kulcsoltam át a lábam az izmos derekán. Ahogy ágyéka az enyémhez dörzsölődött egyszerre nyögtünk fel sóvárogva az eddig még nem tapasztalt gyönyör után.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el - Jacobbal való csókolózásom közben megszűnt a külvilág -, arra lettem figyelmes, ahogy az ágyára fektet, és finoman rám nehezedik. Mindenhol érezni akartam őt, így hát ajkam és ujjaim felfedező útra indultak a meztelen és izmos felsőtesten. Ahogy hozzá értem, még forróbbnak tűnt. Ahogy felfedező utam végére értem, izmai megfeszültek, és kíváncsian várta a folytatást. Kicsit félve végig húztam az ujjam a farmerján, pont ott, ahol kidudorodott egyre keményebb férfiassága.
Olyan furcsa bátorságot éreztem ezt követően, hogy szinte azonnal képes lettem volna leszaggatni róla a felesleges ruhadarabogat. A kezei azonban megakadályoztak benne.
Lehajolt és finom puszit nyomott az ajkaimra. Ezzel megköszönve, a felfedezésemmel járó élvezetet. Elmosolyodtam, és követelőzően felemelte a fejem, hogy egy hosszabb csókot válthassunk, amit azonnal megkaptam.
A helyzet azt volt, hogy mindkettőnknek új volt ez, szóval egy cseppet sem csodálkoztam, hogy Jacob kezei remegtek, miközben megszabadított a felsőmtől. A melltartóm csatja könnyebben megadta magát a remegő végtagoknak, és felkellet kuncognom Jake győzedelmesen csillogó szemein. Már láttam, hogy szólni akar valamit, de ahogy lekerült rólam a melltartó elnémult. Csodálattal itta a látványom és ettől kissé zavarba jöttem.
Kissé bizonytalanul ért a bimbóhoz, ami azonnal reagált az érintésére, és megkeményedett. Aztán látva a gyönyörben úszó arcom, kissé bátrabban vette a tenyerébe az egyik, majd másik mellem. Zihálni kezdtem, a testem pedig még az előbbinél is jobban lángolt. Ha most hirtelen lepattanna rólam, az már fizikai fájdalmakkal járna.
- Akarlak - nyögtem, miután harmadszorra is a szájába vette a mellbiombon. Úgy éreztem, ha most nem kaphatom meg, végem van. Jacob a számhoz hajolt, nyelvévem finoman végig nyalt az alsó, majd felső ajkamon, végül szenvedélyesen megcsókolt, amit én örömmel fogadtam.
Megszabadította magát, és engem is, minden felesleges ruhadarabtól, és már azt hittem végre megkaphatom, amikor hirtelen felpattant.
Hirtelen hiány érzete tört rám, és sírni lett volna kedvem.
Aztán ismét ott volt. Kezében egy óvszerrel. Hirtelen megértettem.
- Nem hiszem, hogy a vámpírod azt is képes lenne megbocsájtani neked, ha egy farkas gyereket varrsz a nyakába - kuncogta, és már húzta is fel a hímvesszejére. Edward említésére kissé kitisztul az elmém. Edward még azt is képes lenne megbocsátani nekem, ha Jacob gyerekén kellene felnvelenie.
Jake forró teste ismét az enyémhez feszült, ajkai az enyémet falták és nem tudtam válaszolni. Kissé megemelte a csípőm, és belém csusszant. Felszisszentem, mert hirtelen csak fájdalmat éreztem, de ahogy Jacob finoman megmozdult bennem, már csak a gyönyörhöz vezető szenvedélyes utat éreztem.
Jake lassan mozgott bennem, de én egyre gyorsabb és gyorsabb ütemre hajtottam. Az utolsó pár lökésnél már csak tompán hallottam a Jacob nyögéseit és morgásait, ahogy az enyémek is szépen összefolytak majd eltűntek.
A gyönyör, minden eddigi elképzelésem túlszárnyalta. Azonban a szívem szorult össze, amiért az ígéretem ellenére egy másik férfinak adtam, ami Edwardnak járt volna. Ahogy vége lett a pillanatnak, hirtelen szégyen érzett tört rám. Kissé eltoltam magamtól Jacobot, és hisztérikus felzokogtam. Egy önző, senkit sem tisztelő rohadék vagyok!
Jacobnak is fájdalmat okozok, láttam a tekintetében, ahogy rá néztem. Nem ezt várta a világ legcsodálatosabb érzése után. Hát még nem fogta fel? Edward a mindenem. Nélküle se élni, se lélegezni nem tudnék. Természetes, hogy egy ekkora - még ha jól is esett - csalás után gyűlölöm magam, és a percet, amikor megszülettem.
Féltem Edward szemébe nézni. Azonban tudtam, hogy vár rám. Bármekkora hibát is követek el vár rám. Megint csak egy ember voltam, aki képtelen fékezni a vágyait, főleg ha a másik fél egy olyan személy akit szeretek. Megérti majd. Ha mégsem, az se baj...
Megvannak a mondjai, hogyan vethetnék véget az életemnek...
Állj le Bella! Te vétkeztél! Megint te rontottál el mindenki... Él együtt ezzel!
- Mennem kell - nyögtem ki végül. Talán azért voltam magamra annyira mérges, mert nem bántam meg. Pedig meg kellett volna. - Nem bántam meg semmit Jacob. De kettőnk közül én vagyok az, akinek ezek után bele kell néznie egy harmadik ember szemébe.
- Hát ennyit a boldog végről... - sóhajtotta - talán még reménykedett -, majd félve közel hajol hozzám és megcsókolt. Ezeket után értelmetlen lett volna nem viszonozni. - Íme, egy igazi búcsúcsók, Bells. Elengedlek, de ne hidd, hogy boldog leszek nélküled. Nincs akkora szerencsém.
- Szeretlek - suttogtam, majd finoman arcon csókoltam és kipattantam az ágyból. Gyorsan összeszedtem a ruháim és öltözködni kezdtem. Egy pillanatra Jacob felé fordult, és láttam, hogy ő is követte példám, már szinte minden levetett ruha darab rajta volt.
Fél órával később, már a kocsiban ültem visszafelé Forksba. Nem akartam a Cullen házhoz menni, pedig megbeszéltük Edwarddal, hogy ha végeztem oda megyek. Alice magassarkú gyakorlatai ma kezdődtek volna el. Haza felé kellett hajtanom. Egyelőre gyenge volt ahhoz, hogy Edward elé álljak.
Hazudhattam volna, hogy nem történt köztem és Jacob közt semmi, hiszen nem lát bele a fejembe. Azonban erre képtelen voltam. Jóga volt tudni.
Vége a novellának. Gondolom - sőt tudom - sokatokat érdekelt volna Edward reakciója, de mivel ez egy Jacob/Bella novella (első és utolsó tőlem), nem akartam belevinni Edward/Bellát. Remélem megértitek... De akit érdekel, szóljon és kibővítem a novellát.
De voltaképpen minden úgy alakul, ahogy a könyvben. Edward megbocsájt, összeházasodnak, Bella (szerintem) rájön, hogy Edyvel jobb a szex, születik egy lányuk, Jacob belevésődik, és Bella és Jacob a kuksiba kívánják a nemrég olvasott emlékeket. Fel sem hozzák többé. Ennyi :D
Remélem tetszett!
Írta, és bejegyezte: FantaBern
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése